Mikor megérkeztünk a tornacsarnokba (Szent László Gimnázium), csupa 170 cm feletti lány melegített, különféle egyesületek melegítőjében, ... szóval innen indultunk.
A selejtezők 2 szettből álltak, így minden pont számított. Mi a csepeli Kék iskolával, és a Gárdonyi Géza iskolával kerültünk egy csoportba. A Gárdonyiba 5 egyesületi játékos volt, nagyon szoros meccsen döntetlent játszottunk velük. Azért lettünk csoportelsők, mert 18 ponttal kevesebb pontot tudott ellenünk szerezni a Kék iskola, mint a Gárdonyi ellen. A keresztjátékban a kempeleneseket búcsúztattuk, az elődöntőben pedig nagy kerületi riválisunkat a Szenczit sikerült leverni 2:0-ra. Azért a 2. szett necces volt „csak" 25:23-ra nyertünk. A döntőben a Csokonai volt az ellenfél, akik egytől egyig leigazolt egyesületi játékosok. Az első szettben kikaptunk, de a másodikban nyertünk. A döntő szett is nagyon kiélezett volt. Az ellenfél végig vezetett 1-2 ponttal. Ekkor néhány egymást követő hibás bírói döntés teljesen kizökkentette a lányokat, és végül 15:11-re kikaptunk. Ki voltak borulva, mert szinte karnyújtásnyira volt a győzelem.... Én gyógyulófélben a betegségemből szinte végig ültem, most nem volt erőm kiabálni, csak csendben imádkoztam értük a kispadon végig a verseny alatt. Csak annyit tudok mondani, hogy a 6 év alatt nem láttam még őket ilyen összeszedetten, szépen, mindent beleadva játszani: csodálatos élmény volt!
Nagyon megszerettem őket, szörnyű belegondolni, hogy 2 hónap múlva elballagnak.... Hiányozni fognak!
Szilágyi Dániel
testnevelő