A Szála-erdő helyén, 1962-1969. között nagy építkezés folyt. A korábban mindössze egyutcás pestszentlőrinci városrész családi házait lebontották, helyükre épült Brenner János Ybl-díjas építész tervei alapján a Lakatos úti lakótelep.
Kellett iskola is, hiszen az ideköltöző gyerekek eleinte a „piros iskola” udvarán felépített barakkokba jártak. A Lakatos-telepiek 1965. szeptember 1-jén vehették birtokba saját iskolájukat, és a 806 tanuló valamint 40 pedagógus igazán korszerű, sok kiegészítő helyiséggel rendelkező épületet kapott, melyet Brenner Jánosné tervezett. Az építkezés akkor 12,5 millió forintba került.
Alig négy év múlva már 935 gyerek koptatta a padokat immár 50 tanító és tanár irányításával. Közben megkezdődött a Havanna-lakótelep építése, az odaköltöző diákokat eleinte ide irányították. Nagyon nagy lett a zsúfoltság, kétműszakos tanítás folyt, az alsó tagozat váltott a felső tagozattal, délelőtt, délután. Reggel 6 órától 18 óráig üzemelt az iskola. A tanulókat busszal szállították, és szinte minden kis zugban foglalkozások voltak.
Ennek ellenére nem vallottunk szégyent az oktató-nevelő munkánkkal, hiszen a reggeltől estig működő iskola diákjai egyre sikeresebbek lettek a kerületi tanulmányi és sportversenyeken. Az elhelyezési gondokat tovább növelte, hogy a tanulólétszám l969-ben elérte az 1200 főt. Főleg pedagógiai okok miatt az iskola irányítását átalakították, azaz egy épületben két önálló általános iskolát hoztak létre, 1-es és 2-es elnevezéssel, Szigeti György és Sipos Kálmán igazgatók vezetésével.
A Havanna-lakótelepen – közben – felépültek az iskolák, így a Lakatos úti iskola tanulólétszáma jelentősen csökkent, s 1976-ra ismét egy iskola működött az épületben. Az intézményt továbbra is Szigeti György irányította l98l-es nyugdíjba vonulásáig.
Az iskola történetéhez hozzátartozott a kisdobos- és az úttörőélet is. Kimondottan sikeresek voltak a Radnóti Miklós és az Eötvös Loránd neveket viselő úttörőcsapatok, melyek Szalay Sándorné és Várkonyi Józsefné csapatvezetők irányításával számos mozgalmi elismerésben részesültek.
A kiváló tanulók, az iskolát segítő szülők valamint a nyugdíjba vonuló pedagógusok eredményeinek elismerésére 1976-ban megalapította az iskola tantestülete az Eötvös-becsületdíjat. Ezt a kitüntetést azóta is a tanulók szavazatai illetve a tantestület határozatai alapján kapják azok, akik a legtöbbet tették az iskoláért.
Az l981-es esztendő fontos éve volt az iskolának. Arculatot kapott az intézmény azzal, hogy testnevelés tagozatossá vált, a fővárosi Spartacus SE sportiskolája lettünk.
A következő évben már négy osztály működött. Három testnevelő látta el a Spartacus SE által patronált osztályok óráit: Gyulai Gézáné tapasztalt testnevelő, Takácsné Christián Klára akkor pályakezdő és Csaba Gábor akkor 35 éve tanító kerületi munkaközösség-vezető és kerületi sportszervező. A kerületi eredményeket követték a budapesti és csaknem minden évben az országos versenyeken elnyert igen sok arany-, ezüst-, bronzérem és egyéb helyezések.
![](/fajlok/iskolankrol/bemutatkozas/iskolatortenet/6_2_mult.jpg)
Iskolánk megfelelt a személyi és tárgyi feltételeknek, hiszen volt két tornatermünk, két sportudvarunk és szertárainkban megtalálhatók voltak mindazok a szerek, melyekkel a tagozati követelményeket teljesíteni tudtuk. Számos más sportegyesületben is sikeresen szerepeltek tanulóink. Magyar válogatottak lettek, de számtalan magyar bajnok is nevelődött a Lakatos utcában. 1991-ben két magyar bajnokságot szereztek diákjaink. Számtalan serleg díszíti ma is vitrinjeinket.
Megváltozott tehát az iskola struktúrája, melyet már az új igazgató, Bondor Jánosné irányított.
A következő években ismét növekedett a tanulók létszáma, és a zsúfoltság elkerülése miatt az akkor épülő Karinthy Gimnázium négy tantermét foglalhatták el gyermekeink. Ma iskolánk tanulólétszáma 400 fő körül van. Ők már kényelmesen, saját osztálytantermekben, kiválóan felszerelt szaktantermekben tanulhatnak.
A folyamatos szerkezeti és szervezeti változások ellenére kitűnő, máig emlékezetes tanító és tanár személyiségek, rengeteg szabadidős programmal tették és teszik ma is felejthetetlenné az általános iskolai éveket diákjaink számára. Nyári táborokat szerveztünk a Balatonon, a hegyekben, az erdei iskolákban vagy éppen külföldön. Számolhatatlanul sok szakkör, sportdélután, színház-, mozi- és múzeumlátogatás, osztálykirándulás vált mára már izgalmas emlékké.
A németországi Lutherstadt Eisleben iskolával l985-ben testvériskola kapcsolatot építettünk ki, és éveken keresztül hol ők töltötték el a nyári vakációt a Balatonon, hol mi nyaraltunk náluk. Közben diákjaink szépen haladtak a német nyelv tanulásában.
Az iskola technikai fejlesztése mindig követte a korszerű pedagógiai módszereket. Zártláncú tévérendszer, írásvetítők, diavetítők, magnók, térképek, demonstrációs táblák, stb. álltak a pedagógusok és a gyerekek rendelkezésére. Két tornaterem, kézilabdapályák sok-sok tornaeszközzel segítették, illetve segítik ma is a testedzést. De volt saját újságunk is! Az Eötvös Híradó negyedszázadon keresztül adott lehetőséget diákjainknak, hogy írásaikkal, verseikkel maradandót hagyományozzanak az utókorra.
Tanulóink a 14.000 kötetes könyvtárban informálódhatnak, de a kerületi zeneiskola kihelyezett tagozatán is sokan tanultak meg az elmúlt fél évszázad alatt zongorázni, gitározni, klarinétozni, furulyázni, citerázni.
A kilencvenes évek elején számos változás történt iskolánkban. A testnevelés tagozat működtetése a Spartacus SE kivonulása miatt egyre nehezebbé vált, ugyanakkor a szülői és társadalmi igények szükségessé tették az iskola arculatváltását. 1998-tól kezdve a számítástechnika, az idegen nyelv és a matematika emelt óraszámokban történő tanítása vált az iskola fő profiljává. Két számítástechnikai termet hoztunk létre, kitűnően felszerelve, de az angol nyelvet is két nyelvi teremben tartjuk – immáron négy nyelvtanárral. Sok segítséget adunk a diszlexia-prevenciós képzés során az arra rászoruló kisgyermekeknek.
Eötvös Loránd világhírű tudós hajdani nyaralója az iskolától nem messze állt, ott végezte szabadtéri ingakísérleteit. Borics Pál szobrászművész a kísérletek színhelyén 1970-ben egy mészkőből faragott szobrot állított fel, melynek kicsinyített mását az iskolának ajándékozta. Intézményünk a nagy tudós munkássága előtt tisztelegve vette fel a nevét l999. szeptember 1-jén.
Eötvös Loránd halálának évfordulóján iskolánk tanulói koszorú elhelyezésével adóznak a tudós emlékének.
Az immár félévszázados épület ma is kiszolgálja több száz tanulóját. A számos szaktanterem a legkorszerűbb eszközökkel segíti az oktatást. Délután a napközi ellátás mellett tehetséggondozó és felzárkóztató foglakozások, valamint szak- és sportkörök segítik diákjainkat a tanulásban, a testedzésben.
Sok eseményekben és sikerekben gazdag esztendő telt el. Nagyon remélem, hogy a hagyományokat folytatni tudjuk, és az Eötvös Loránd Általános Iskola nevéhez méltóan segíti diákjait a mindennapi élethez szükséges tudás megszerzésében.
Várkonyi Józsefné
egyik alapító
Mikor hat évvel ezelőtt kitaláltuk az Eötvös Gálát, az az elképzelés vezérelt minket, hogy milyen jó lenne megmutatnunk tanulóink tehetségét a szülőknek és a kerület érdeklődő vezetőinek. Úgy gondoltuk, nagyon kevesen tudják rajtunk kívül – akik belülről látjuk tanítványaink fejlődését –, hogy milyen sokszínű, szorgalmas és tehetséges az Eötvös Loránd Általános Iskola diáksága.
Hogy őszinte legyek, olykor számunkra, tanárok számára is meglepetés volt, hogy az a tanuló, aki gyengén teljesít fizikából, milyen remekül táncol, aki nem olyan jó magyar nyelvtanból, milyen tehetségesen zongorázik, és aki ügyetlenebb egy kicsit testnevelés órán, milyen nagyszerűen szaval el egy balladát. Műsorvezetőként számomra mindig nagy élmény volt végignézni azt a hatalmas munkát, amely az ötlet megszületésétől a produkció létrejöttéig ível rengeteg próbával, hibával, küszködéssel, fellépés előtti izgulással, hogy aztán az előadás már közönségsiker legyen.
És persze műsorvezetőként belátok a színfalak mögé is, látom azt a heroikus munkát, amit a rendező Erika néni végez, vagy Ági néni a dekorációval, Laci bácsi és csapata a technikai eszközökkel.![](/fajlok/iskolankrol/bemutatkozas/eotvos_gala/19_2_gala.jpg)
Az évek alatt kialakult a gálának az a szerkezete, miszerint az állandó műsorszámok vázára új produkciókat fűzünk föl. Minden évben volt bemutató koncertje a Dohnányi Ernő Zeneiskolának, voltak visszatérő táncegyesületek új diákokkal és új produkciókkal, az iskolai mese-vers- és prózamondó versenyek győztesei minden évben megcsillogtatták előadói készségüket, és az osztályok táncai sem maradhattak el. A produkciók néha jók voltak, néha nagyon jók, olykor a színvonal pedig az egeket verdeste, hiszen a lelkes amatőrök mellett Kocsis Lili személyében fellépett egy aktuális ritmikus sportgimnasztika világbajnok is.
Az eddigi gáláknak rengeteg szerethető pillanatát éltük át már eddig is, de szerintem három csúcspontja, kiemelkedő alkotása mindegyik előadásnak volt. Az egyik ilyen Kisvarga Ica néni mesejátékai, amelyeket mindig ő írt és állított színpadra diákszínjátszó társulatával.
Tomboló lelkesedés szokta fogadni a tanárok táncát is, ahol az alsós tanító nénik szokták vinni a prímet. És amikor a búcsúzó nyolcadikosok keringőzni kezdenek gyönyörű ruháikban, bizony nemcsak a szülők tekintete homályosul el, hanem a tanároké is. A keringő alatt nemcsak az érzelmek, de a gondolatok is kergetik egymást a fejünkben, ilyenformán: „Nézd csak, pár éve még setesuta kisfiúk és kislányok voltak, most meg gyönyörű ifjú hölgyek és daliás fiatalurak suhannak a színpadon már-már készen a felnőtt életre. Hogy szalad az idő! De egy biztos: kevés szebb hivatás van a miénknél!”
Az idei, hatodik gála az iskola 50 éves fennállására esik. A kerek évfordulóhoz méltóan minden eddiginél színesebb, izgalmasabb, színvonalasabb produkciót sikerült összeállítani. Reméljük, megnyeri az érdeklődők tetszését. És reméljük azt is, hogy az Eötvös Gála is megéri a félszázadik születésnapját mindannyiunk örömére.
![](/fajlok/iskolankrol/bemutatkozas/iskolatortenet/tabor/torokmezo1.jpg)
Törökmező a 80-as, 90-es évek egyik legkedveltebb tábora volt. A civilizált (budapesti) „Lakatos telepiek” itt tíz napra vad bennszülöttekké váltak. Itt nem volt luxus lakosztály, de volt 8 személyes katonai sátor vaságyakkal. Nem volt fürdőszoba, de volt lavór és mosdósátor. A víz nem a csapból folyt, hanem a patakban és kannákban kellett hordani az óriás üstbe, mely alatt sosem aludt ki a láng, hála érte az ügyeletes rajnak.
Nem volt angol illemhely, de volt tábori toalett, mely véletlenül minden évben az erdei vadak kedvelt ösvénye mellé került.
Nem volt medence vagy jakuzzi, de volt ötlet, fólia a sár számára, melyben remek iszapbirkózó-versenyt lehetett rendezni.
Szóval ez a tábor nem a kényelemről, luxusról, hanem a kitartásról, kalandról, végtelen vidámságról, összetartozásról és életre szóló barátságról szólt.
Az se volt baj, ha 10 napig esett, és az se, ha „afrikai hőség” volt. A programok sokszínűsége feledtette az időjárást, a körülményeket. A hagyományos események mellett – zászlófelvonás, szemle, kirándulás, portya, tábortűz – a kreatív fantáziának semmi se állta útját. „Utaztunk” naponta más-más országba, láttunk amerikai roncsderbit, részt vettünk „igazi” olimpián Görögországban. A képzeletnek határa a Hold és a csillagos ég volt, mely minden nap ébren talált minket, hiszen a sátrakban izgalmas beszélgetésekkel, a tűznél a másnapi program összeállításával telt el az éjszaka nagy része.
Vártuk, átéltük, szerettük. Szép emlékek, csodás napok, ifjúság, Törökmező!
![](/fajlok/iskolankrol/bemutatkozas/iskolatortenet/tabor/torokmezo3.jpg)
![](/fajlok/iskolankrol/bemutatkozas/iskolatortenet/tabor/torokmezo4.jpg)
![](/fajlok/iskolankrol/bemutatkozas/iskolatortenet/tabor/akali6.jpg)
Több mint három évtizeden keresztül táboroztak iskolánk tanulói a nyaranta a Balaton északi partján, a dörgicsei domboldalon fekvő Balatonakaliban felépített, 3-4 ágyas szobákból álló faházakban. Átlagosan 100 gyermek jött évente, 80-90 általános iskolás és 10-15 ifi vezető, akik iskolánkba visszajáró egykori tanítványaink voltak. A táboroztatást olyan kollégák vállalták, akik a tanításon kívül szívesen megszervezték a szabadidő vidám és hasznos eltöltését, türelmükkel és szeretetükkel pótolták a szülőket a tábori nyaralás alatt.
Házanként két ifi vezető segítette a fürdést, öltözést, ágyazást, rendcsinálást, vásárlást, stb. A programszervezés előtt mindig meghallgattuk a gyerekek javaslatait, és a legkedveltebbeket építettük be a tíz napba. Pl.: portya Balatonakalin, gyümölcsjáték, táborolimpia ünnepélyes megnyitóval, fáklyás lánggyújtással, egyéni és csoportos sportversenyekkel, a végén jutalmazással.
![](/fajlok/iskolankrol/bemutatkozas/iskolatortenet/tabor/akali1.JPG)
A gyerekek az alkotóházban gyöngyfűzéssel, gyöngyszövéssel, gipszminták, sókerámia készítésével, gyertyaöntéssel, szövéssel, fonással, csomózással, origami hajtogatással, batikolással, festéssel töltötték az idejüket. Rendeztünk aszfalt rajzversenyt is.
Esténként tábortűz mellett tábori dalokat énekeltünk gitár, csörgődob és apróbb népi hangszerek kíséretével. Napnyugta után vetélkedők, a környező népek táncaiból táncház színesítették a programot, ezeket a gyerekeknek a táborban tanítottuk meg.
Napjainkat számháború a kiserdőben, akadályverseny és lábszépségverseny tette izgalmassá, de ha az időjárás megengedte, a nap nagy részét a parton töltöttük: fürödtünk, csúszdáztunk és homokvárakat építettünk. Gyalogtúráztunk Dörgicsére a romokhoz, vagy a Tűhegyre. Mindkét helyről gyönyörű a kilátás a Balatonra. Két egész napos kiránduláson megismerkedtünk a Balaton nevezetességeivel: Balatonfüred, Tihany, Szigliget, Badacsony, Zánka, stb. szépségeivel.
![](/fajlok/iskolankrol/bemutatkozas/iskolatortenet/tabor/akali4.jpg)
A tábor 10 napja alatt utaztunk zenés hajón és rendeztünk 2-3 diszkó programot is. Az eseményekből csak a legkedveltebbeket emeltem ki. Nagyon szerettek a gyerekek Balatonakalin táborozni, mert sok volt a program és a játék, valamint soha senki nem unatkozott.
![](/fajlok/iskolankrol/bemutatkozas/iskolatortenet/tabor/toma1.jpg)
1995-ben a Lakatos iskolában az a gondolatunk támadt, hogy szervezzünk egy művészeti tábort valahol. Ezt a gondolatot tett követte. Az akkori osztályommal, 30 fővel indultunk és az osztály szülői munkaközösségének javaslatára Kemencére mentünk. Ebben a táborunkban még csak agyagozás és tájképfestés volt, egy kis kutatómunkával fűszerezve. Természetesen a túrázás és a sport nem maradhatott ki. Ennek az „osztálytábornak” a híre és jó hangulata elterjedt az iskolában és arra ösztönzött bennünket, hogy további ilyen típusú táborokat is szervezzünk, immár kibővítve a lehetséges táborozók körét az iskola felső tagozatára. Minden évben Magyarország legszebb tájait kerestük fel. Többek között Nagybörzsönyt, Ráróspusztát, Szurdokpüspökit, Szandavárt, Szarvast, Fadd-Domborit, Felsőtárkányt, Diósjenőt és Verőce-Csattogó-völgyet – ahová már 8 éve járunk vissza. Miért? Ez a táborhely lett számunkra a legideálisabb, mivel itt minden feltétel adott volt a színvonalas alkotómunkához ugyanúgy, mint a sporthoz és játékhoz.
A tábor gondolatából valóság lett, ami nem jöhetett volna létre a szakmailag képzett, velem együtt gondolkodó társaim, valamint olyan ifi-gárda nélkül, akik egy része már az induláskor is, mint gyermek részt vett a táborozásokon. Külön kiemelném azt a nagy segítséget, amit Garamvölgyi Béla festőművésztől kaptunk a művészeti technikák tervezésében és elsajátíttatásában. Így realizálódott az az elképzelés is, hogy az általa tervezett logóval - ami minden évben mást ábrázolt - szitázott pólókat kapjanak a gyerekek ajándékba.
A 20 év során a művészeti tevékenységek köre egyre bővült. A szakmai anyagokat és a tábor működéséhez szükséges eszközök minőségét és mennyiségét is folyamatosan fejlesztettük, gyarapítottuk. Ebben nagyon sokat segített a különböző pályázatokon nyert jelentős pénzösszeg.
A tábor varázsáról elmondható, hogy évente visszatértek a diákjaink, mert érzelmileg kötődtek hozzánk, egymáshoz, évekre-életre szóló barátságok, szerelmek szövődtek, első csókok csattantak el. Hoós Jenőnek, Garamvölgyi Bélának és a technika fejlődésének köszönhetően még sokáig vissza tudunk emlékezni a táborban eltöltött napokra, miközben nézegetjük az ott készített fényképeket, videókat.
Öröm volt szervezni, vezetni ezeket a táborokat, melyekben mindig számíthattam a táborvezetőség tagjaira, az iskolavezetésre, a szülőkre és nem utolsó sorban a táborozó ifikre és gyerekekre, akik a fegyelmükkel, örömükkel, szeretetükkel arra ösztönöztek, hogy minden évben újra szervezzem a táborunkat.
Táboraink nyolc éven keresztül szolgálták a nyári szünetben az Eötvös Loránd Általános Iskola tanulóinak a sokszínű, értékes, tartalomdús pihenését, kikapcsolódását. A nyolc év alatt közel 400 tanuló tölthetett egy – egy vidám hetet a siófoki Lotte panzióban, a Sorrento Hotelben, Ezüstparton a Hotel Touringban, illetve a belső medencés balatonszárszói Hotel Annamariban. Több mint 183 hátrányos helyzetű gyermek nyarát sikerült tartalmasabbá, szebbé tennünk. Kollégáimmal együtt igyekeztünk kidolgozni olyan tábori tervet, amellyel a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve, minden programban megfelelően tudták kamatoztatni a tanultakat. A megvalósult programokból több mindent felhasználtunk a következő tanév magyar, matematika, környezetismeret, rajz és technika tantárgyak óráiban. Tábori programjaink mindig valamilyen téma köré szerveződtek. Volt mesetábor, lovagi tábor, indián tábor, az olimpiai tízpróba tábor, Mátyás király tábor, színjátszó tábor, múlt mesterségei tábor, régi játékokat készítő tábor.
A keretjátékokon belül voltak még többek között szabadtéri és vízi sportvetélkedők, ügyességi, bátorsági megmérettetések. A gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően szervezett szárazföldi próbák: futás 100 m, távolugrás, „gerelyhajítás”, súlylökés, gátfutás, „frizbivetés”, csapatversenyek. A vízi próbák: „környezetszennyező anyagok halászata”, „gyertyaláng céllövő verseny”, kincskeresés, a víz élővilágának felismerése, úszóverseny, lufi töltés és pukkasztás. Természetesen a pihenőidőben a kreativitásukat fejlesztő kézműves foglalkozásokon (szövés, pálcikajáték készítés, dominókészítés, olimpiai társasjáték készítés, gipszezés stb.) vehettek részt diákjaink.
Kirándultunk a pákozdi Történelmi Emlékparkba. Siófokon a következő nevezetességeket ismertük meg: víztorony, Kálmán Imre Emlékmúzeum, Tojás Múzeum, valamint a József Attila Emlékmúzeumot emelném ki. Ezen kívül a táborlakók megismerkedhettek egy harci kiállítással is, ahol tankokba ülhettek be és egyéb harcászati eszközöket is kipróbálhattak.
![](/fajlok/iskolankrol/bemutatkozas/iskolatortenet/tabor/siofok2.JPG)
Szántódpusztára kiránduló tanulóink egy majorság épületeit tanulmányozhatták. Itt található a Balaton egyetlen akváriuma, mely a tó élővilágát mutatja be. Itt lovagolhattak is gyermekeink, illetve népi gyerekjátékokat tanulhattak, próbálhattak ki, a helyi hagyományőrző asszonyok segítségével.
Mivel a táborok helyszínei a Balatonnál voltak, így a gyermekek vízhez szoktatásán túl úszásoktatást is folytattunk.
Táborunk programja nagyon sokrétű élménnyel, ismerettel gazdagította tanítványainkat. Minden mozzanatot megörökítettünk fényképeken, melyeket DVD-n valamennyi táborozó ajándékba kapott.